Mi az a paraszomnia és hogyan kezelhető?

A paraszomnia az alvás bizonyos rendellenes jelenségeinek gyűjtőfogalma, amelyek előre nem jelezhetők. Ezek a jelenségek az alvás és az ébrenlét határán jelentkeznek, jellemzően az NREM fázisban, vagyis mélyalvás során. Paraszomnia közben automatikus mozdulatokat végezhetünk, különféle cselekvéseket hajthatunk végre, miközben nincs tudatos kontrollunk a viselkedésünk felett. Ide tartozik például az alvajárás, az éjszakai rémület és a zavartsággal járó ébredés. Ezek a tünetek akár egyazon személynél is előfordulhatnak, és időnként átmehetnek egymásba.¹ 

Az NREM-paraszomnia gyermekkorban alkalmanként előfordulhat, és általában nem ad okot aggodalomra. Az életkor előrehaladtával ezek a tünetek többnyire megszűnnek, de egyeseknél felnőttkorban is fennállhatnak. A háttérben az ébredési mechanizmusok zavara áll, ami úgynevezett disszociált ébredéshez vezethet. Ennek többféle oka lehet. Egyes források a stresszt említik az egyik leggyakoribb kiváltó tényezőként. A paraszomniát a szervezet biológiai és pszichológiai folyamatainak összehangolási zavaraként értelmezik.²
 

A paraszomniák három fő típusa a következő:

Továbbá ide sorolható az ágybavizelés, a fogcsikorgatás és az alvás alatti beszéd is. 
 

Az alvajárás az alvás és az ébrenlét közötti átmeneti állapot. Az érintettek jellemzően az NREM-fázis mélyalvási szakaszából ébrednek fel részlegesen. Ilyenkor a test már nem alszik teljesen, és az izmok normálisan működnek. A motoros rendszer anélkül aktiválódik, hogy az ébrenlét tudatos szintje elérné az agyat, ezért az alvajáró viselkedése nem irányítható, azaz kontrollálatlan.

Alvajárás állapotában a személy úgy viselkedik és végez tevékenységeket, mintha ébren lenne. Ezek főként az ágyból való felkelést és a lakáson belüli mozgást jelentik, de az egyén nincs tudatában ezeknek, és ébredés után nem emlékszik rájuk. Gyakori megnyilvánulásai közé tartozik az ágyban való felülés, a házban való járkálás, az alapvető szükségletek kielégítése (evés, WC-használat, ivás), valamint tárgyak sztereotipikus mozgatása. Az alvajáró általában csukott szemmel mozog, de az is előfordulhat, hogy a szeme nyitva, és nem ritka, hogy enyhe hallucinációkat tapasztal, amikor azt hiszi, hogy mást lát, mint ami valójában előtte van. Ugyanakkor, bár kissé zavarodottan, képes kommunikálni a környezetével, és válaszolni a kérdésekre. Jellemző rá a semleges arckifejezés és a koncentráció hiánya.

Az alvajárás lényegesen gyakoribb a gyermekeknél, mint a felnőtteknél. A gyerekek mintegy 30%-a legalább egyszer megtapasztalja serdülőkoráig. Ennek oka feltehetően az, hogy az alvajárás az alvás harmadik és negyedik szakaszában fordul elő, ezek a fázisok pedig a gyermekek esetében gyakoribbak és hosszabb ideig tartanak. Felnőtteknél az alvajárás ritkábban fordul elő, és számos tényező befolyásolhatja a kialakulását. 
 

Bár az alvajárás pontos oka egyelőre nem ismert, a következő tényezők járulhatnak hozzá a kialakulásához:

Az ilyen típusú paraszomnia esetén az orvosok elsősorban az alváshigiénére helyezik a hangsúlyt. Rendkívül fontos a környezet, amelyben az elalvás történik. A hálószobának (vagy gyerekszobának) rendezettnek, jól szellőzőnek és megfelelő hőmérsékletűnek kell lennie. Távolítsa el a helyiségből az összes elektronikus eszközt, a nem kikapcsolható fényforrásokat, valamint minden olyan tárgyat, ami éjszaka megzavarhatja az alvást. Az alvajárás kezelésének másik kulcseleme a kiváltó okok azonosítása és megszüntetése. Gyógyszeres kezelést az orvosok jellemzően csak ezután javasolnak.³

Fontos, hogy megfelelő környezetet teremtsünk a pihentető alváshoz. Ennek alapja egy jó minőségű matrac. A matrac kiválasztását az életkor és a testsúly is befolyásolja: a gyermekeknek más típusú matracra van szükségük, akárcsak az idősebbeknek. Egy matrac teherbírása gyakran legfeljebb 90 kilogramm, ezért ha Ön ennél többet nyom, érdemes nagyobb teherbírású modellt választania. Egy másik kulcsfontosságú szempont az alvási testhelyzet. 
 

 

Az éjszakai rémület különösen gyakori jelenség a gyermekeknél. Akár a gyerekek 6%-a is megtapasztalhatja ezt a fajta alvászavart. Felnőttek körében sem ritka: körülbelül 2%-uknál fordul elő. Ez a paraszomnia hirtelen ébredéssel jár, amelyet extrém szorongás, sikoltozás, heves szívdobogás és izzadás kísérhet. Az érintett ilyenkor zavart, nem ismeri fel a környezetét vagy a jelenlévő személyeket, nem reagál, és gyakran összefüggéstelenül beszél. Az ébredést követően az illető sokszor zavarodott marad, felnőtteknél akár agresszív viselkedés is előfordulhat. A gyermekek általában nem emlékeznek semmire, míg a felnőttek néha fel tudják idézni a rémálom egyes részleteit.⁴  Az éjszakai rémületek csecsemőknél sem számítanak ritkaságnak. Az éjszakai rémület kezelése sokban hasonlít az alvajáráséhoz. 
 

Bár könnyű összekeverni, az éjszakai rémület nem azonos a rémálommal. Az éjszakai rémület az NREM-fázisban, míg a rémálom a REM-fázisban zajlik. Ez az oka annak, hogy a rémálmokra általában emlékezünk, míg az éjszakai rémületre nem. Emellett, ha valaki rémálomból ébred fel, gyorsan tud újra tájékozódni és a tudatánál van. A gyermekeknél a rémálmok gyakran szeparációs szorongással állnak összefüggésben, vagy olyan fenyegető élmény következményei, amelyeket a gyermek még nem dolgozott fel. Felnőtteknél a rémálmok gyakran pszichés zavarok tünetei, mint például PTSD, depresszió, bipoláris zavarok, generalizált szorongásos zavar vagy személyiségzavarok. Fontos azonban megjegyezni, hogy gyermekeknél és felnőtteknél is előfordulhatnak rémálmok anélkül, hogy bármilyen diagnosztizálható pszichés problémához köthetők lennének. Például a terhesség alatti rémálmok sem számítanak ritkaságnak.
 

A rémálmok kezelése azzal kezdődik, hogy az illető magán kezd dolgozni. El kell gondolkodni azon, mit jeleznek az álmok. Visszatér a múltba az álmaiban? Koncentráljon az okokra, az őket kiváltó traumákra. Ugyanígy járjon el a jövővel kapcsolatos álmok esetében is. Gondolkodjon el azokon a dolgokon, amelyek stresszt és szorongást okoznak. Egy pszichológus segíthet ebben. Pontosan ő az, aki segíthet megérteni az ijesztő álmokat, például a paranormális rémálmokat.⁵
 

Ezt a fajta paraszomniát alvási részegségnek is nevezik, és hirtelen ébredéssel jár. Az érintett személy lassan reagál, nehezen érti meg a körülötte zajló dolgokat, és a rövid távú memóriája sem működik megfelelően. Az ilyen típusú ébredést például egy telefonhívás válthatja ki, de okozhatják különböző betegségek is, mint az angina vagy az alvási apnoe. Egy másik lehetséges kiváltó ok az epilepszia.

Gyermekeknél ez a típus összefonódhat az éjszakai rémületekkel.⁶ Kezelése hasonló módon történik, mint az alvajárásé és az éjszakai rémületeké.